11.fejezet: Ez mi volt?

Felébredtem, de nagyon fáztam.Pedig be volt kapcsolva a fűtés.
Elindultam ruhát keresni, a polcomon.A kezembe akadt egy merészebb kivágású fekete póló.Felvettem azt, majd egy nadrágot is.A pólóra kerestem egy sálat is, hiszen már nagyon lehűlt a levegő.
Bementem a fürdőszobába, és kifésültem a hajamat, majd befontam.Lementem reggelizni, ezután pedig siettem fel a lépcsőn a fürdőszobába fogat mosni.
Lementem és gyorsan magamra kaptam egy kabátot, és indultam is.Azt hiszem Anyuék már hazaértek, de sietnem kellett, mert kicsit később keltem.
Rebecca mér kint várt a házuk előtt.
-Szia!-Köszöntem, bár olyan hangom volt mint aki nagyon csúnyán megfázott, amit mellesleg el is tudtam képzelni.
-Szia!-Köszönt vissza.-Megfáztál?
-Úgy tűnik.-Közben szipogtam egyet.
Majd elkezdtünk beszélgetni a kémia dolgozatról amit ma fogunk írni.
Oda értünk a sulihoz, elkapott a görcs Rain miatt.
Ma sem volt iskolában.Viszont az új fiú odajött, és bemutatkozott.
-Sziasztok! Christopher a nevem.
-Szia!-Szóltunk egyszerre Rebivel.
-Ő Rebecca, én pedig Hayley.-Mondtam végül.
Majd elkezdett velünk beszélgetni.Szerintem nagyon kedves srác. Miután csöngettek egy órán voltam Rebbivel, és kibeszéltük Chris-t.Rebinek megtetszett, de nem annyira, hogy Drake-et megcsalja.
Vége lett az óráknak, megírtuk a kémiát is.
Hazafele menet elkezdetem tüsszögni, és éreztem, hogy valaki figyel.Szükségem volt egy zsebkendőre, de Rebeccánál nem volt.
Majd valami elsuhant előttem, kissé félelmetes is volt,és a kezemben termett egy csomag bontatlan zsepi.Furcsa volt, és Rebeccával kicsit meg is ijedtünk.

10.fejezet: Álom

/Álmában/

-Rain? Te vagy az?-Kérdeztem tőle elkeseredetten.
-Hayley, én mindig itt leszek neked!-mondta megnyugtatóan, és még jobban szorította át a derekamat.
Ebben a pillanatban szerettem volna elképzelni, és átélni, hogy tényleg így van.De sajnos ez csak egy álom volt, és én ezt tudtam jól.
De ki akartam élvezni, amíg tart, az, hogy Rainnel lehetek. Valószínűleg utoljára.
De még ez sem rontotta el a kedvem. Beszélgethettem vele, láthattam őt, érezhettem őt.
De egyszer csak eltűnt... Elkezdett halványodni.A derekamat sem fogta már.
Próbáltam kapkodni utána.
De csak az üresség maradt helyette.
A nevét próbáltam kiabálni. De nem jött ki hang a torkomon. A félelem, hogy elvesztem őt, eluralkodott rajtam.
Igen, féltem.
Majd nagy erőt vettem, és ahogyan csak tudtam kiáltottam a nevét.De tudtam, többet nem jön vissza, és ez nagy fájdalom volt.De minden rosszban van valami jó.
Viszontláthattam őt, utoljára.
Felébredtem és könnyek folytak az arcomon. Majd rájöttem, hogy a kádban fekszek. Az akkor még forró víz lehűlt. Nagyon hideg volt. Kiszálltam belőle, megtörölköztem, felvettem egy jó meleg pizsamát és mentem a takaró alá.
De az álom bármilyen is volt, melegséget hagyott maga után.

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."

9.fejezet:

A hét órán csak azzal foglalkoztam, hogy Rain hiánya miatt hibáztatom magam.Az órák lassan teltek Rain nélkül.
Miután elindultunk a hazafelé vezető kis utcán, Rebecca, -kisebb felszabadultságomat észrevéve,-kicsit beszélt nekem az új fiújáról.Persze úgy tettem, mintha érdekelne, és érdekfeszítő volna. Érdekelt is, csak nem most és nem ma.Elkísértem Rebeccát a házukig, majd folytattam az utat a házunk felé.Már nem kellett volna sok, hogy odaérjek, amikor elcsúsztam a kissé jeges úton.És akkor is éreztem, hogy valaki figyel engem, nem messziről. A szemeimben megint könnyek gyülekeztek, de nem az esés miatt hanem mert tudtam Rain elkapott volna...
Igen, bele kell gondolnom, hogy lassan beköszönt a tél.Örültem neki, mert imádtam a telet.Csak jobb lett volna Vele lenni....
A tél mindig kedves volt számomra. Élvezem, amikor Anyám mondja:
-Kicsim vegyél fel nagyobb kabátot.- Felveszem, és úgy kell járnom mint egy pingvin.
Még azt is szeretem, amikor A kezem lefagy, mert utálom a kesztyűt. A telet minden hibájával el tudnám képzelni örök évszaknak.Persze egy kis napsütés nem árt.
Feltápászkodtam, letöröltem piros kabátomról a sarat -szerencsére nem este túl saras részre,-és mentem tovább.
Anyáék még nem értek haza.Biztos estefele fognak érkezni.Évente csak néhányszor látogatjuk meg a Nagyit.Én csak azért maradtam, mert ...Rain miatt, vele szerettem volna lenni.De másképp alakult.
Miután hazaértem engedtem magamnak egy kád jó meleg vizet, sok habbal.Úgy az igazi!
Szinte belesüppedtem, és engedtem, hogy a meleg víz átjárja a testem.Majd kicsi elgondolkozás után, elbóbiskoltam forró vízben.

"A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.
"

Újdonság

Gondolom feltűnt, hogy az utolsó két fejezetben idézet került a Bejegyzés végére.Ezt szeretném folytatni.
Remélem tetszeni fog! = )

8.fejezet Sehol

Hayley

Körülbelül egy fél óra múlva, felkeltem az ajtó elől, és abbahagytam a zokogást.Elmentem tusolni, magamra kaptam a köpenyemet, bementem a szobámba.Válogattam a ruháim között. Amelyik nem nyerte el a tetszésemet, azt ráhajítottam az ágyamra.
Majd amikor azt a ruhát vettem a kezeim közé amelyikben a születésnapomon voltam, amikor először találkoztam Rainnel, megint elfogott a bánat és a sírás.És kerestem másik ruhát.
Sajnos Anyu és Apu elutaztak a Nagyihoz szóval egyedül voltam.
Reggeliztem, megmostam a fogam és magamra fújtam egy kis parfümöt.
Majd elindultam a suliba.Megvártam Rebeccát.Köszöntünk egymásnak, de tudta, hogy nem igazán szeretnék beszélgetni.Bennünk megvoltak azok, amik egy barátság során elengedhetetlenek.Mindig tudtuk mi van a másikkal, szinte megéreztük.Beértünk a suliba, de Rain-t sehol sem láttam.
De viszont volt egy új fiú.
Nem érdekelt, nem foglalkoztam vele, próbáltam a tanulásra koncentrálni.Azt viszont rögtön észrevettem, hogy ez a srác is érdeklődést mutat Rebecca felé. Amikor ezt elmondtam a barátnőmnek, ő csak annyit mondott, hogy:
-Nekem van barátom.-Majd kihúzta magát amitől rosszul éreztem magam, de ezt rögtön észre is vette,és próbálta elterelni a figyelmemet. De tudom, hogy a szomorúság eluralkodott rajtam, pedig örülnöm kellett volna Rebi boldogságának.Ezután kicsit boldogabbnak tetette magam, csakhogy Rebi is felszabaduljon. Az órákon is csak arra tudtam gondolni, hogy merre lehet Ő.
Csak az járt az eszemben, hogy én üldöztem el őt.Pedig nem akartam,csak túlságosan beleéltem magam.Nem lett volna szabad lekiabálnom, hiszen még nem is jártunk... Csók sem volt, és én mégis elüldöztem, és kérdőre vontam.

Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.

7.fejezet Kérlek Hagyj!

Rain

Egyszer úgy is ki kellett jönnöm.-gondoltam, miközben kisétáltam a mosdóajtón.És akkor odajött Alice.Biztosan ott várt az ajtó előtt.
-Szia! Alice a nevem.-Mutatkozott be, heves szempilla verdesés közepette.Bár ez engem nem hatott meg.-Nem kell bemutatkoznod, tudom ki vagy..Rain-Furcsa volt, mert mikor kimondta a nevem, olyan hangot adott ki, mint aki menten elolvad.
Ezek után, elkezdett magáról áradozni. Mire körülbelül véget ért a saját maga istenítésével, már reggel 5 óra lett.megpróbáltam lerázni a lányt... Több-kevesebb sikerrel.Mikor próbáltam úgy tenni mintha csak egy pohár üdítőért mennék, megragadta a karomat, visszarántott és tovább csacsogott.Elméletileg Rebeccára kellene vigyáznom, de ő -szerencséjére- már rég hazament...De várjunk csak... Hol van Drake??
-És amikor azt a gyönyörű cipőt -az utolsó párat- megakarták venni a szemem előtt....
-Bocsi, hogy félbeszakítalak Alice, de nem tudod merre van a bátyád?
-Elkísérte azt a csajt! De mindegy is szóval, hol tartottam?
Utánuk kell mennem.Meg kell védenem Rebeccát, de elakartam menni még iskola előtt Hayleyhez.De sajnos a kötelességem fontosabb.
Sikerült leráznom Alice-t, és siettem Rebeccához.
Odaértem a házukhoz. becsöngettem, és rögtön fel is vette:
-Igen ki az?-Szólt bele csengő-telefonba.
-Szia Rebecca, Rain vagyok, minden rendben?-Kérdeztem aggódva.
-Persze, itt van velem Drake.
-Mi, ne legyél vele többet!-Szóltam rá.
-Miért megtiltod? Menj innen jó? Szia.-És Lerakta.
Ez után csöngettem tovább, de nem tudtam semmit csinálni, hiszen nem vette fel.Ezért otthagytam és futottam Hayley-ék házához.
Bekopogtam, és kicsivel később ki is nyitotta az ajtót.
-Szia Hayley!-Mondtam felvidulva.
-Szia Rain.-Ő sokkal szomorúbbnak tűnt.
-Valami gond van?-Kérdeztem aggódva.
-Most hívott Rebecca, hogy náluk voltál, és próbáltad elszakítani az új barátjától.
Ó a fenébe.-gondoltam magamba-most biztos azt gondolja, hogy teljesen odavagyok Rebiért és totál féltékeny vagyok.
-Az nem az aminek látszik Hayley...-Mondtam megnyugtatóan
-Akkor mégis mi ez?-Kezdett kiabálni kicsit.-Mindig vele vagy! Azt hittem, lehet köztünk valami.-mondta elhaló hangon.
-És van is.
-Akkor magyarázd meg miért vagy folyton vele?!
Várt egy kicsit, mert nem szóltam semmit.
-Jól van-mondta.-Gondoltam-És ezzel becsapta az orrom előtt az ajtót.És hallottam ahogy leül az ajtó másik oldala elé, és elkezd zokogni.
Nem akartam hallgatni ezért elsuhantam.

Hayley

"Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész."





Bocsi, az idézetet loptam.

6.fejezet Bál 2.rész

Rain

-Tudom ki vagy !-Szólalt meg hirtelen Drake.
-Jólvan-mondtam kifejezéstelen arccal-Mit akarsz Rebeccával?
-Ó én semmit... Nemsokára majd ő akar tőlem, ENGEM.-Ez milyen öntelten hangzott...
Ez után egy Lány lépett be az ajtón.
Rögtön felismertem ő Dr. Zaviss Édes Kicsi Lánya Alice.
Miután belépett a nagy márványajtón,azonnal ideszaladt.-A személyleírásában az volt, hogy imádja a fiúkat, szóval kicsit meghúztam magam.
-Szia Drake! És szia.......Drake ki az új barátod??-Súgta oda a bátyjának.Kicsit elhúzódtak ezek után.De minden szót tisztán hallottam.
-Ő a Szenátor megbízottja, egy olyan titkos ügynök féle.. Csak valamiért neki vannak super képességei is.-Válaszolt neki Drake.
-Ő értem, de az kihagytad, hogy írtóócukiii!-blaa
Ezután még tovább beszélgettek rólam, szóval senkinek sem tűnt fel, hogy elmentem a mosdóba.
Felhívom Hayleyt.-gondoltam magamba. Megmagyarázom neki, miért tűntem el olyan gyorsan.
Tárcsáztam a számát. Vártam egy darabig, de nem vette fel, biztosan alszik.Ezért hagytam neki egy üzenetet. Ha felébred majd meghallgatja és be is nézhetnék hozzá.
Nem akartam kimenni, és beszélgetni Drakkel, vagy ami még rosszabb, beszélgetni Aliccel.
szóval maradtam.