Miután elindultunk a hazafelé vezető kis utcán, Rebecca, -kisebb felszabadultságomat észrevéve,-kicsit beszélt nekem az új fiújáról.Persze úgy tettem, mintha érdekelne, és érdekfeszítő volna. Érdekelt is, csak nem most és nem ma.Elkísértem Rebeccát a házukig, majd folytattam az utat a házunk felé.Már nem kellett volna sok, hogy odaérjek, amikor elcsúsztam a kissé jeges úton.És akkor is éreztem, hogy valaki figyel engem, nem messziről. A szemeimben megint könnyek gyülekeztek, de nem az esés miatt hanem mert tudtam Rain elkapott volna...
Igen, bele kell gondolnom, hogy lassan beköszönt a tél.Örültem neki, mert imádtam a telet.Csak jobb lett volna Vele lenni....
A tél mindig kedves volt számomra. Élvezem, amikor Anyám mondja:
-Kicsim vegyél fel nagyobb kabátot.- Felveszem, és úgy kell járnom mint egy pingvin.
Még azt is szeretem, amikor A kezem lefagy, mert utálom a kesztyűt. A telet minden hibájával el tudnám képzelni örök évszaknak.Persze egy kis napsütés nem árt.
Feltápászkodtam, letöröltem piros kabátomról a sarat -szerencsére nem este túl saras részre,-és mentem tovább.
Anyáék még nem értek haza.Biztos estefele fognak érkezni.Évente csak néhányszor látogatjuk meg a Nagyit.Én csak azért maradtam, mert ...Rain miatt, vele szerettem volna lenni.De másképp alakult.
Miután hazaértem engedtem magamnak egy kád jó meleg vizet, sok habbal.Úgy az igazi!
Szinte belesüppedtem, és engedtem, hogy a meleg víz átjárja a testem.Majd kicsi elgondolkozás után, elbóbiskoltam forró vízben.
"A hiány olyan, mint egy sajgó pont a szívemben. Sokkal jobb érzés, mint amikor dühös voltam rá, vagy ami még rosszabb, amikor nem engedtem, hogy bármit is érezzek iránta. A hiánya az jelzi, hogy szeretem.
"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése