16.fejezet

Miután mindent elmondtam Rebeccának, kissé meglepetten nézett, de tudtam, hogy megért engem.
-Most már mindent értek.-Szólt hozzám végül, és ránézett az ablakra.-De akkor mi történhetett az ablakkal?!
-Arról fogalmam sincs...-Majd együtt csóváltuk a fejünket, mi közbe az előszobai ablakot bámultuk.-Bocsi.-ugrottam fel a kanapéról.Megint furcsán nézett.-Meg sem kínáltalak egy kis üdítővel.
-Értem.-Gondolkozott el.-Akkor egy kis colát kérek!
Gyorsan hoztam is.-Köszi!!
Miután ugyebár elmondtam a történetet, nem volt miről beszélnünk.Vagyis lett volna, -a fiúk- de nekem ehhez nem volt túl nagy kedvem, ezért Rebivel úgy döntöttünk, és nézünk egy kis horrort.
Mér régebben minden héten legalább egyszer ez volt az esti programunk, de mivel engem lekötött Rain, őt pedig Drake, ezért ezt valamiért, -még tisztázatlan okokból- hanyagoltuk egymást sajnos.
Szóval miután eldöntöttük, hogy melyik filmet nézzük meg, felpattantam az ülő-garnitúráról, és levettem a polcról, a popcorn-t.
Két és fél perc múlva, elindultunk a lépcsőn felfelé a szobámba.Elhúztuk a függönyöket, betettük a CD-t, és leültünk az ágyamra, és vártuk a rettegést.

15.fejezet

Szerencsére Szombat volt, szóval nem kellett ilyen kialvatlanul iskolába mennem.
Nem voltam túl jó hangulatban, szóval csak itthon maradtam.Egyszer csak, azt hallottam, hogy valaki csönget.
Kissé kómásan ajtót nyitottam.Rebecca állt a küszöbön, amit akkor vettem a szüleimnek amikor ide költöztünk.
-Szia!-Köszönt, látva, hogy valószínűleg, én nem fogok, a rossz kedvem miatt.
-Hello!-Mondtam végül.
-Látom nem vagy jó hangulatba... Ezért jöttem!!-Erre felkaptam a fejem.
-Gondolom Anyu hívott fel, hogy nem érzem túl jóé magam...
-Hááát.. Nem!-Ez furcsa volt.-A barát-szenzoraim észlelték a rossz hangulatodat!
-Wow.-Nyögtem ki elképedve.-Neked olyan is van ?
-Hát persze, nekem ne lenne..-Mondta kis fejcsóválás közepette, és belépett az ajtón.-Na mesélj, mi a rossz kedved tárgya ?
Eddig az életemből mindent elmondtam neki, de azt éreztem, hogy ezt nem akarom megosztani vele.
-Ááá semmi!!-Csak rosszul aludtam.-Hazudtam. A legjobb barátnőmnek. Milyen ember vagyok!?
Mielőtt még a lelkifurdalásom felemésztett volna, Rebi megszólalt.
-Most komolyan azt hiszed, hogy ezt beveszem???-Gondolhattam volna...-3 éves korunk óta Barátnők vagyunk, és soha nem hazudtunk egymásnak, de te nem mondasz el valamit. Talán nem bízol bennem?
-Jajj, Rebi nem erről van szó, csak ez rám tartozik.Mellesleg, ha ezt elmondanám, szerintem vagy, azt hinnéd, hogy halandzsázok, vagy azt hogy megőrültem.
-Kiskorunk óta ismerjük egymást. Tudom hogy Őrült vagy.-Aztán ráhagyta, és tudtam, hogy itt az ideje, hogy mindent elmondjak neki.

A földön minden ember számára létezik egy másik, aki tökéletesen megérti. Olyan ez, mint egy hatalmas metafizikai kirakós játék két darabjának lenni.

Szerintem ez a barátság ! <3

Újra itt !!

Sziasztok !!
Sok idei kihagyás után folytatom tovább a blogot!!
Az az egy változtatás lesz, h csak pénteken, szombaton, és vasárnap írok újat a tanulás miatt!
Remélem tetszeni fog, és megosztjátok a barátaitokkal is !!
Köszönöm szépen !!! :*

14.fejezet

Reggel, mikor felébredtem, már az ágyamban voltam.
Lementem a lépcsőn, és megkérdeztem anyuékat, hogy hogyan tudtak felvinni a szobámba, hiszen apa mindig azt mondja, hogy milyen kövér vagyok.
Aztán azt mondták, hogy nem ők voltak.
Már reggel 6 óra óta fent vannak, de végig a szobámban aludtam.
Furcsa volt, mert nem volt rám jellemző az alvajárás.
Majd eszembe jutott a tegnap este többi része is, és megijedtem, hogy miért nem vontak kérdőre a törött ablak miatt.Kirohantam a konyhából az előszobába, és megnéztem a tegnap, még törött ablakot.
De nem volt törött. De hát tudom, hogy megtörtént.
Közelebb léptem az ablakhoz, és megláttam, egy kis üvegszilánkot.Szóval biztos, hogy nem álmodtam.

13.fejezet

Nagyon lassan, és félve, elindultam lefelé a lépcsőn.Majd amikor leértem nem láttam senkit sem.
Majd mikor teljesen leértem, megpillantottam a törött ablakot.
Nagyon megijedtem.Próbáltam keresni valami nehéz tárgyat, hátha még itt van az illető, és ha erre jön, akkor fejbe vágom.
De nem láttam sehol. Arra gondoltam, hogy hátha meghallotta, hogy jövök le a lépcsőn, és megrémült, majd kiment az ablakon.
Erre kissé megörültem, hiszen mér nincs veszélyben a ház.
Ezért elindultam felfelé a lépcsőn a szobám felé.
Mikor már majdnem az utolsó lépcsőfokon voltam, meghallottam, hogy járkál valaki a konyhában.
Elég ijesztő volt.
Majd megláttam Rain-t ahogy engem néz.
-Rain mit keresel itt?-kérdeztem rémülten, és kissé suttogva, bár nem tudom miért.
-Azért jöttem, hogy megmondjam, hagyjál békén, többet még ne is gondolj rám!
-De te ezt honnan tudod, és miért hagyjalak?-kérdeztem de a könnyeimtől alig láttam őt.
-Tudom és kész, ne érdekeljen!-Mintha nem is ő lett volna.
Ezután olyan gyorsan eltűnt, hogy nem is láttam, de lehet, hogy csak a könnyeimtől.
Leültem ott ahol eddig álltam , majd hátradőltem és elkezdtem sírni... Annyira amennyire még sohasem.

Köszönöm

Sziasztok ! Ez úton is szeretném megköszönni az 500 látogatót!
Olvassátok tovább a blogom :D

12.fejezet

A zsebkendő ügy, még mindig furcsa volt számomra. Már 2 órája itthon vagyok, és még mindig ez jár a fejemben.
Neki láttam a tanulásnak.A Kémiával és az irodalommal gyorsan készen lettem.De a matek..Az lehetetlen.Próbálkoztam vele, majd mikor végleg rájöttem, hogy nem megy, inkább ráhagytam.
Anyával rengeteget kellett beszélnem, hogy miért nem mentem, mert azt tudta, csak látja, hogy nem vagyok boldog.
Beavattam tehát a Rain-es ügybe.A zsebkendős sztorit viszont nem osztottam meg vele.Kb.egy órát társalogtam.Ő teljesen megértett engem
Majd Apával is kellett beszélgetnem.
Majdnem elkezdett beavatni Azokba a dolgokba...
Majd szerencsére még idejében hárítottam.
Felmentem fürdeni.Megengedtem a meleg vizet, egy kis habbal.
Amíg folyt a víz, leültem a kád szélére, és elkezdtem gondolkodni, a délutáni történteken, de nem találtam épeszű magyarázatot.Majd eszembe jutott, hogy csakis Rain lehetett, hiszen máskor is nagyon gyorsan illant el.
Befeküdtem a forró vízzel teli fürdőkádba, és a szappannal megmostam mindenem.
Ezután 10 perccel, furcsa hang jött a földszintről.A szüleim már rég feljöttek a szobájukba aludni, csak én lehettem az, de mivel én fent fürdök ezért, mégis csak valaki más volt a házunkban.
Megijedtem. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kádból, és felvettem a pizsamámat.Szólni akartam a szüleimnek a betörőről de mér bevették az altatót.Ezért leindultam egyedül a lépcsőn.