10.fejezet: Álom

/Álmában/

-Rain? Te vagy az?-Kérdeztem tőle elkeseredetten.
-Hayley, én mindig itt leszek neked!-mondta megnyugtatóan, és még jobban szorította át a derekamat.
Ebben a pillanatban szerettem volna elképzelni, és átélni, hogy tényleg így van.De sajnos ez csak egy álom volt, és én ezt tudtam jól.
De ki akartam élvezni, amíg tart, az, hogy Rainnel lehetek. Valószínűleg utoljára.
De még ez sem rontotta el a kedvem. Beszélgethettem vele, láthattam őt, érezhettem őt.
De egyszer csak eltűnt... Elkezdett halványodni.A derekamat sem fogta már.
Próbáltam kapkodni utána.
De csak az üresség maradt helyette.
A nevét próbáltam kiabálni. De nem jött ki hang a torkomon. A félelem, hogy elvesztem őt, eluralkodott rajtam.
Igen, féltem.
Majd nagy erőt vettem, és ahogyan csak tudtam kiáltottam a nevét.De tudtam, többet nem jön vissza, és ez nagy fájdalom volt.De minden rosszban van valami jó.
Viszontláthattam őt, utoljára.
Felébredtem és könnyek folytak az arcomon. Majd rájöttem, hogy a kádban fekszek. Az akkor még forró víz lehűlt. Nagyon hideg volt. Kiszálltam belőle, megtörölköztem, felvettem egy jó meleg pizsamát és mentem a takaró alá.
De az álom bármilyen is volt, melegséget hagyott maga után.

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."