Nagyon lassan, és félve, elindultam lefelé a lépcsőn.Majd amikor leértem nem láttam senkit sem.
Majd mikor teljesen leértem, megpillantottam a törött ablakot.
Nagyon megijedtem.Próbáltam keresni valami nehéz tárgyat, hátha még itt van az illető, és ha erre jön, akkor fejbe vágom.
De nem láttam sehol. Arra gondoltam, hogy hátha meghallotta, hogy jövök le a lépcsőn, és megrémült, majd kiment az ablakon.
Erre kissé megörültem, hiszen mér nincs veszélyben a ház.
Ezért elindultam felfelé a lépcsőn a szobám felé.
Mikor már majdnem az utolsó lépcsőfokon voltam, meghallottam, hogy járkál valaki a konyhában.
Elég ijesztő volt.
Majd megláttam Rain-t ahogy engem néz.
-Rain mit keresel itt?-kérdeztem rémülten, és kissé suttogva, bár nem tudom miért.
-Azért jöttem, hogy megmondjam, hagyjál békén, többet még ne is gondolj rám!
-De te ezt honnan tudod, és miért hagyjalak?-kérdeztem de a könnyeimtől alig láttam őt.
-Tudom és kész, ne érdekeljen!-Mintha nem is ő lett volna.
Ezután olyan gyorsan eltűnt, hogy nem is láttam, de lehet, hogy csak a könnyeimtől.
Leültem ott ahol eddig álltam , majd hátradőltem és elkezdtem sírni... Annyira amennyire még sohasem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése